Sara Pennypacker: Klementin
Klementin a harmadik osztályos kislány életébe pillanthatunk bele egy héten keresztül. Mivel maga a főszereplő a narrátor, még közelebb kerül hozzánk, megtudhatjuk mi zajlik benne, milyen érzései vannak nap mint nap.
Csapongó, de összefüggésekkel teli, gondolatait követhetjük nyomon a történet elején, amit a felnőttek szimplán csak "nem figyelt oda" kijelentéssel illetnek.
Folyton bajba keveredik, de ha jobban megnézzük csak a felnőttek világában nevezhetjük bajnak, amit ő csinál, valójában segíteni akar és helyzetekre megoldást találni, igaz, hogy a 8 évesek gondolatvilágán keresztül. Ugyanis a fő erőssége, hogy képes mást is meglátni a tárgyakban, a természetben és a körülötte lévő világ eseményeiben. Olyan dolgokat figyel meg és szúr ki, amiket egy hozzá hasonló korú lány nem biztos, hogy észrevesz. Ettől különleges és ettől érthetetlen a viselkedése a felnőttek számára.
Eme jó megfigyelőképességét valószínűleg az anyukájától örökölte, aki festőművész. A könyv végén ki is bontakoztatja tehetségét a kislány úgy, hogy apukája és a házon lakó galambok között zajló hosszú háborúra talál nagyon jó megoldást. Apukája ugyanis a házuk házmestere és feladata, hogy eltakarítsa a galambpiszkot a ház járdáiról.
A könyvben nyomon követhetjük, hogy melyik nap milyen érzésekkel szembesül: saját irigységével a barátnője dolgai iránt és a barátnője irigységével az ő dolgai iránt. Testvér féltékenységgel, amit az öccse, az "egyszerűbb" eset iránt érez. De vannak időszakok, amikor nagyon jól eljátszanak együtt. Miután összevesztek a barátnőjével, féltékeny a barátnője új barátjára. Haragszik a barátnőjére, később pedig a kölcsönös megbocsátás és bocsánatkérés jóleső érzését éli meg.
A történet elején a barátnője felvilágosítja, hogy ő a nehezebbik eset és az öccse pedig az egyszerűbb a családjukban. Ezt a barátnője az anyukájától tanulta, mint szabályszerűséget, ami minden családban megvan. Ennek fényében és ennek tudatában elemzi később Klementin a hét eleji cselekedeteit és igyekszik inkább az egyszerűbb esetre hasonlítani, csakhogy sehogy sem megy neki, mivel akkor már nem lenne önmaga. Ezt konkrétan még nem ismeri fel ennyi idősen, csak akkor válik világossá az olvasó számára, amikor a történet végén kifakad és képes feladni önmagát azt remélve, hogy így majd nem "szabadulnak meg tőle" a szülei.
Természetesen, a könyv végén minden a helyére kerül és Klementin is rájön, hogy igenis értékes a szülei szemében.
A könyvet szép fekete-fehér grafikák illusztrálják.
Sorozat:
Még két könyvet írt a szerző Klementinről:Tehetséges Klementin
Klementin levelet ír
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése